„Mások szolgálata a legnemesebb feladat.”
szóval a szolgálat az élvezetről, a szeretetről szól és nem a szenvedésről és az önbüntetésről!
Azt tapasztalom, hogy elég gyakran kicsúszik a tudatunkból, ez az egyszerű megállapítás, hogy szeretettel szolgáljunk!
Békés harcosban Szókratész azt javasolja:
„Dobd ki a szemetet, a fejedből”
Mit is jelenthet, mit is akar mondani ezzel?
Azt, hogy tisztítsuk meg elménket mindattól a felesleges gondolattól, érzelemtől, ami elhomályosítja az elmét.
“Dehogy segítek neki, nekem ki segített, mikor bajban voltam?!”
Mikor vagyok képes ezt a viselkedést, hozzáállást megváltoztatni?
Hogy kinél ez mennyi időt vesz igénybe, az alkat és érettség függő. Van akinél hetek, hónapok, akár évekbe, évtizedekbe is beletelhet.
Hogy lehet mégis felgyorsítani ezt a folyamatot?
Felismerés, ráeszmélés által!
Mert bizony sokszor az igazán mély felismerések komoly áldozatok árán érkeznek meg az életünkbe.
Felismerni és rájönni arra, hogy szolgálni alapvetően egyetlen embert lehet, saját magamat. Amikor ezt felismerem és ki is mondom önmagamnak, akkor rájöhetek arra, hogy csakis ezáltal tudom a legtöbbet tenni önmagamért. A legtöbb jót, örömöt is csak így tudom adni másoknak. Mindenkinek megvan a feladata és küldetése ebben a világban.
A tudás, nem ugyanaz mint a bölcsesség. Mégis a különbség az, habár tudjuk hogy jó lenne megpucolni az ablakot, a bölcsesség az, ha meg is csináljuk…
Biztos vagyok benne, hogy sokan tudják, hogy a bármilyen okból segítségre szorulók támogatása nemes dolog. Mégis tegye fel a kezét az, aki “bölcs” és igazán tesz is érte!
Együttműködni, megadni magad a jelen pillanatnak. Teljesen elfogadni azt, ami most van és amit most adhatok.
Ez az igazi szolgálat!
Megnyitni a belső teret és éberen szeretetben áradni, létezni!
Ez egy bölcs viselkedés!
Mosolygós vidám napot kívánok!
