Modellezés, szerepjáték, rész terápia

SÉMÁK, MEGKÜZDÉSI MÓDOK, ÚJ STRUKTÚRÁK

A szervezet és a környezet közti “feszültségek”, állapotkülönbségek, a külső-belső környezet változékonysága állandóan egy egyensúlyi állapot felé tart.

Az adaptációs elmélet szerint az egyén állandó kölcsönhatásban él környezetével, egyrészt alkalmazkodik hozzá, a szervezet belső állapotának megváltoztatásával, másrészt pedig igyekszik megváltoztatni magát a környezetet is.

Jean Piaget svájci pszichológus fontossága vitathatatlan a modern sémaelmélet kialakulásában és fejlődésében, hiszen – bár nem az elsők között foglalkozott ezzel a területtel – az ő elképzelései maradtak fenn és váltak általánosan elfogadottá a pszichológia történetében. Piaget gyerekeken végzett kísérletei alapján úgy gondolta, hogy a gyerekekben leképeződik az őket körülvevő világ (fizikai és társas) mentális képe.

Ezeket a leképezéseket nevezte el sémáknak. Asszimilációnak nevezte azt a folyamatot, amikor a gyerekek az új történéseket meglévő sémáikba illesztik. Ha ez nem lehetséges, mert még nem alakult ki megfelelő séma az új eseményre, egy már meglévő sémát módosítunk, a sémák módosulnak, ez a jelenség az akkomodáció. Az új ismeretek asszimilációja azaz magam megváltoztatása, egyensúlytalanságot szül, majd a törekvés az egyensúlyra új struktúrát teremt.

A sémák fő feladata a világ jelenségeinek ‘reprezentációja.

Piaget a bonyolultabb sémákat struktúrának nevezte, fokozatos kialakulása az élettapasztalatok által jön létre. A struktúrák cselekvések megismerő a gondolkodáson alapuló reprezentációinak, a műveleteknek rendszerei.

 

Bartlett és a sémaelmélet

A sémák olyan szervezett memóriastruktúrák, amelyek észlelés és gondolkodás eredményei, melyek magukban foglalják a világgal kapcsolatos összes tudásunkat és elvárásunkat. Így tárgyakat, embereket, eseményeket és helyzeteket osztályozunk a sémák segítségével. Az új információkat a meglévő sémák segítségével dolgozzuk fel. Az általános személyiségsémákat sztereotípiáknak nevezzük.

Ulrich Neisser amerikai kognitív tudós volt az, aki Bartlettet követően újabb bizonyítékot talált annak alátámasztására, hogy az emberi emlékezet sematikus és újraépíthető, helyreállítható.

Az információk rögzítését a sémarendszer irányítja, amely át is alakulhat az információk (gondolkodási keretek) hatására.

A Dinamikus emlékezet egy kiváló tudós és nagyszerű pedagógus, Roger C. Schank (1946–) amerikai kognitív pszichológus műve. Aki a mesterséges intelligenciát és a tanulás elméletet kutatja, tanulmányozza. Az ő nevéhez fűződő magyarul is megjelent könyv a Dinamikus emlékezet – A forgatókönyv elmélet újra értelmezése.

Az intelligens viselkedéshez emlékezetre van szükség. Tanulunk hibáinkból, mert képesek vagyunk felidézni korábbi tévedéseinket. Amint rájöttünk tévedésünk okára, átalakítjuk a „hibás” emlékezeti struktúrát. Tudásrendszerünk folytonos megújulását nevezzük dinamikus emlékezetnek.

modellezés?

A modellezés célja valamilyen gyakorlati jellegű probléma megoldása kapcsán megalapozott jóslatok, prognózisok, előrejelzések készítése.

A modellezés egyfajta „Utánzás”, „szociális tanulás”, „megfigyelési tanulás” és „helyettesítő tanulás”. A modellezés során a valóság egy meghatározott szeletéből kiemeljük a számunkra adott szituációban fontos, ismert vagy feltételezett elemeket és azokat hipotézisünknek megfelelően kapcsolatba hozzuk egymással. Az így elkészített modellt teszteljük  és ez a folyamat naponta történik velünk. Albert Bandura modellezés tanulása a szóbeli és a képzeletbeli közvetítésnek köszönhetően történik: amikor imitálással megtanuljuk a megfigyelt viselkedés szimbolikus bemutatását és annak következményeit.

Ha a modell úgy viselkedik, ahogyan a modellezni kívánt rendszer vagy objektum, tehát következtetései egybevágnak a közvetlen tapasztalatokkal, akkor azt mondhatjuk, hogy az utánzat, a modell jó. Ha eltér attól, akkor a modellt szükséges tovább fejleszteni vagy elvetjük azt.

Az emberi gondolkodás lényegét, működését szintén tágabb értelemben vett modellezésnek tekintik.

A folyamat négy részre osztható, amelyek lehetővé teszik a magatartás megszerzését és végrehajtását.

A figyelem és a megtartás szükséges az objektív viselkedés megszerzéséhez. A modell viselkedésének gondolati felülvizsgálata nagyon fontos a megtartáshoz. A modell begyakorlása, a tanulás viselkedéssé változik. Először is egy cselekvési séma jön létre, korrekciós beállításokat hajtunk végre, hogy az igazi viselkedés közelebb kerüljön az ideálishoz.
Motiváció szükséges a végrehajtáshoz. A motivációs folyamatok kulcsfontosságúak az utánzásban.

ALKALMAZKODÁS Piaget-Bartlett-Schank módszertana:

A szituációs drámajátékokban nem az eljátszott szerep vagy karakter, hanem maga a helyzet kerül a középpontba, újra alkotják, vagy szimulációk segítségével „mintha-helyzet”-eket alkotnak meg. Az élethelyzet átélésén túl általában a közösségi-, flow– vagy katarzisélmény keresése, ráhangoló funkciók nyújtotta öröm jellemző. A cél a játék során átélt érzelmek feszültségoldása, a tanítás, az egész személyiség harmonikus és sokoldalú fejlesztése, az önismeret szerzése.

A szerepjáték (érzékszervi-mozgásos, kísérletező játékok) során hangsúly az utánzás jellegén van, elsajátított szabályok és normák a további életük különböző színterein is útmutatóként szolgálhatnak.

Fejlesztő hatása abban rejlik, hogy cselekvést, aktív közreműködést követel minden résztvevőtől, ami által nem valóságos körülmények között élnek át valóságos érzelmeket, hiszen a drámajátékok a „mintha” világába repítenek.

Megtanulják, hogyan alakítsák ki saját gondolkodásmódjukat, értékrendszerüket és megtapasztalják, milyen sok megoldás létezhet egy adott helyzetre. Képessé válnak viselkedésüket a szabályoknak megfelelően irányítani, tudják, hogy az együtt játszás örömtelivé így tehető. Elfogadják egymást, megegyeznek, együttműködnek, a közös játék igényétől vezérelve gyakorlás útján eljutnak a kölcsönösség, a kompromisszumra való képesség kialakulásáig. Minden tevékenységüket játékosan hajtják végre, játék közben értékes tapasztalatokra tesznek szert, bizonyos funkciókat és tevékenységeket végeznek, ezáltal növekszik tudásuk.

 Megfigyelés, probléma megoldási kísérletek, újra strukturálás, dinamikus emlékezet.

Miért csináljuk?
Milyen hatása van ennek az életedre?

Hatékony segítséget nyújt abban, hogy:

  • a kommunikációs készségek, képességek kibontakoztatásának terén
  • bátrabbak, közvetlenebbek, nyitottabbak, elfogadóbbak leszünk általuk
  • erősödik önbizalmunk, intelligensebbek, fogékonyabbak leszünk
  • kapcsolatteremtő képesség fejlődik és kíváncsiak leszünk a körülöttük élő emberekre
  • cselekvő képességünk növekszik
  • magatartás formáinkat átalakítsuk
  • önkifejezésünk, gondolkodásunk, együttműködő készségünk fejlődjön

rész terápia

Roy Hunterrel 2015 május

A Parts Therapy (részterápia) kialakulása.

Charles Tebbetts nevéhez köthető. Aki a 20. század egyik legtekintélyesebb személyisége. Hatalmas eredményeket ért el a hipnózis- és hipnoterápiában és annak tanításában. Tebbetts integrált több különböző technikát, amelyek Gil Boyne (az évszázad hipnotizőre) nevéhez fűződnek. Majd kialakította, és bevezette a „változatos kliens-központú hipnoterápiát” angolul „Parts Therapy”-t. Ennek elsődleges célja, felerősíteni a kliens önmagába vetett hitét és megoldást találni a részek harmonikus működésére. A részterápia hasonlít az ego központú terápiához, a hangpárbeszédhez, és más módszerekhez.

          Roy Hunterrel 2015 május

Tebbetts a halála előtt megkérte Roy Huntert, hogy folytassa a munkáját. Roy az évek során néhány újítást eszközölt. A Parts Therapy (Kliens Központú Részterápia) tanítója 1989 óta.

Mi az a részterápia?
A részterápia egy nagyon hatékony hipnózis technika, mely segít a pácienseknek a belső konfliktusok megoldásában. A részterápiás folyamat gyakran akkor is tud segíteni a pácienseknek céljaik elérésében, amikor más hipnózis technikák kudarcot vallottak. A szakértők szerint mindannyiunk tudatalattijában 50 rész található és ebből 5-15 részt használ aktívan az ember. Ezek a részek különböző szempontok alapján működnek bennünk, és ezek okozzák a gyengeségünket. Más szavakkal, mindannyian különböző kalapot viselünk.

Például:
1. Egy dohányosnak, egy belső része le akar szokni, míg egy másik része nem.Ha moziba akarok menni szombat este, akkor az, teljes árba kerül. A belső „gyerekes” személyiségem esetleg a vasárnapi fél áras műsorra motiválna.
Annak ellenére, hogy logikusan a tudatos elmémmel döntök, tudatában vagyok a két konfliktusnak, viszont azzal nem, hogy melyik részemből erednek.

2. Diétázók, vagy dohányzásról leszokni akarók tisztában vannak azzal, amiről le kellene szokniuk. Ez a logikus vágyuk háttérbe szorul amint a sült krumplit, vagy az édességet, vagy a cigarettát meglátják, kielégítve vele egy másik belső ingert.

Ha a jövőben hipnózisra mész valakihez, kérdezd meg a hipnoterapeutát, hogy van-e képzettsége a részterápiára vagy annak egy változatára.

Mikor éreztél utoljára belső konfliktust azzal kapcsolatban, hogy elérsz-e egy célt és egyszerűen nem sikerült? Vagy le akartál szokni egy rossz szokásodról és visszacsúsztál?

Kértél-e hipnotikus segítséget ugyanazon célért egynél többször?

rész terápia

Roy Hunterrel 2015 május Roy Hunterrel
2015 május

A Parts Therapy
részterápia) kialakulása.

Charles Tebbetts nevéhez köthető. Aki a 20. század egyik legtekintélyesebb személyisége. Hatalmas eredményeket ért el a hipnózis- és hipnoterápiában és annak tanításában. Tebbetts integrált több különböző technikát, amelyek Gil Boyne (az évszázad hipnotizőre) nevéhez fűződnek. Majd kialakította, és bevezette a „változatos kliens-központú hipnoterápiát” angolul „Parts Therapy”-t. Ennek elsődleges célja, felerősíteni a kliens önmagába vetett hitét és megoldást találni a részek harmonikus működésére. A részterápia hasonlít az ego központú terápiához, a hangpárbeszédhez, és más módszerekhez.

Tebbetts a halála előtt megkérte Roy Huntert, hogy folytassa a munkáját. Roy az évek során néhány újítást eszközölt. A Parts Therapy (Kliens Központú Részterápia) tanítója 1989 óta.

Mi az a részterápia?
A részterápia egy nagyon hatékony hipnózis technika, mely segít a pácienseknek a belső konfliktusok megoldásában. A részterápiás folyamat gyakran akkor is tud segíteni a pácienseknek céljaik elérésében, amikor más hipnózis technikák kudarcot vallottak. A szakértők szerint mindannyiunk tudatalattijában 50 rész található és ebből 5-15 részt használ aktívan az ember. Ezek a részek különböző szempontok alapján működnek bennünk, és ezek okozzák a gyengeségünket. Más szavakkal, mindannyian különböző kalapot viselünk.

Például:
1. Egy dohányosnak, egy belső része le akar szokni, míg egy másik része nem.Ha moziba akarok menni szombat este, akkor az, teljes árba kerül. A belső „gyerekes” személyiségem esetleg a vasárnapi fél áras műsorra motiválna.
Annak ellenére, hogy logikusan a tudatos elmémmel döntök, tudatában vagyok a két konfliktusnak, viszont azzal nem, hogy melyik részemből erednek.

2. Diétázók, vagy dohányzásról leszokni akarók tisztában vannak azzal, amiről le kellene szokniuk. Ez a logikus vágyuk háttérbe szorul amint a sült krumplit, vagy az édességet, vagy a cigarettát meglátják, kielégítve vele egy másik belső ingert.

Ha a jövőben hipnózisra mész valakihez, kérdezd meg a hipnoterapeutát, hogy van-e képzettsége a részterápiára vagy annak egy változatára.

Mikor éreztél utoljára belső konfliktust azzal kapcsolatban, hogy elérsz-e egy célt és egyszerűen nem sikerült? Vagy le akartál szokni egy rossz szokásodról és visszacsúsztál?

Kértél-e hipnotikus segítséget ugyanazon célért egynél többször?

AZ EGO STATE TERÁPIA (EST)

Az Ego State (“én-állapot”) terápia (EST) a hipnoanalízis eszköztárának legfontosabb kelléke. Elmélete Federn-től ered, de magát a technikát először John és Helen Watkins írta le.

Az én-állapotok emlékeztetnek a Gestalt („forró szék”) és a Tranzakcióanalízis (én-állapot-modell „Emberi játszmák”) hasonló én-állapot struktúráira.

Federn felismerte, hogy a személyiség én-állapotokból épül fel. Az én (ego) több részbõl áll, a személyiségen belül egymástól elkülönült részek. A páciens által a regresszió újra aktivizálja életkor ego-állapotait és feltárja annak működési struktúráit, elveit.

Watkinsék szerint az ego-állapot mindazon viselkedések, érzékelések és élmények összességéből áll, amelyeket néhány általános elv összeköt, és a pszichés folyamatokban elhatárolódik más én-állapotoktól.

A kognitíven eltérő én-állapotok és azok, amelyek ellentétes célokkal bírnak, konfliktusba kerülhetnek egymással. A legtöbb emberben ezek a konfliktusok rejtve maradnak, de szorongásban, depresszióban, függőségekben, vagy akár evészavarban manifesztálódhatnak.

Amikor az egyik én-állapot „ego kathexis” (ez az energia az „én” élményéhez kötődik)” természetű energiával telítődik meg, míg más én-állapotok „object kathexis” (a pszichés energia valamilyen belső mentális „tárgyhoz”=reprezentánshoz való kötődése) természetű energiával telítődnek, gyakran létrejönnek a disszociatív betegségek abban az esetben, ha a határok a különböző én-állapotok között relatíve rigidek, és átjárhatatlanok.

Annak ellenére, hogy az én-állapot a páciens személyiségének csak egy kis szeletét reprezentálja, mégis úgy tűnhet, mintha egy elkülönült személyiség lenne, amely a páciensen belül lakik. Vagyis a tudata lehasít magából egy darabot, ami átélte a traumát, hogy ne kelljen tudatosítani azt az élményt, hogy ez vele (az én-nel) történt meg, így, ami kvázi nem lehet az én-tudat része, mert abba belehalna.

Vegyünk egy példát:
Ha a gyermek egy büntető szülőt bensővé tesz, ez az ego-állapot (internalizált tárgy) úgy büntetheti a gyermeket, mint azt az eredeti szülő tette, és ettől depresszióssá válhat, vagy más tünetet, ismertetőjelet fejleszthet ki. Ha egy ilyen bensővé tett ego-állapot ego kathex (élményhez kötődő) energiával telik fel, az egyén belsőleg nem szenved, csak saját gyermekeivel bánik hasonlóan, mert szereppé vált benne a büntető szülő.

Watkinsék szerint az én-állapotok három fő formában fejlődhetnek ki:

  • – elkülönülés (sikeresen megfeleljen a szülői, iskolai, kortárscsoporti elvárásoknak.)
  • – fontos referencia személyek magába vetítése (pl szülők, tanárok, példaképek stb.)
  • – traumára adott válasz (megsemmisítő esemény: elutasítással, semmibevevéssel, vagy súlyos bántalmazással találkozik, disszociál (részekre hasad) a bántalmazott részéből tárgy (object) lesz. A büntető én-állapot nyíltan megnyilvánul, önbüntető viselkedéseket hozhat létre. Ebből alakul ki az önmarcangolás, vagy az önpusztító önkritika is.

Érdekel és elakarok indulni ezen az úton.

Meg akarom érteni, hogy működöm és szeretnék hatékonyabban cselekedni.

Jelentkezz be telefonon egyéni megértésórára!

Híváshoz kattints a telefonszámra

+36 70 560 46 99

+36 70 560 46 99

Aki segít:

Gombos Richárd Roland

Életvidító specialista

Elérhetőségek

Megértés Cselekvés Központ

Gombos Richárd Roland

Email: gombosrichard@megerteskozpont.hu
Mobiltelefon: +36 70 560 46 99