Azokat az embereket hívják így, akik a szervezetük működéséhez szükséges energia egy részét másoktól csapolják le. Az energiavámpír áldozata csak azt veszi észre, hogy fárad, kimerül, minden energiája elszáll és már csak aludni van kedve.
A legtöbb „vámpír” nem is tud arról, amit cselekszik.
Az az ember, aki csak akkor érzi jól magát, ha feszültség uralkodik a munkahelyen, a környezetébe. Megtalálja mindig azt a személyt, akinek állandóan panaszkodhat, és sorozatos elégedetlenkedés jellemzi. Ő az igazi pesszimista szemüveget viselő, munkatárs, családtag, aki percek alatt kikerget minket a világból.
Tudattalan motivációja: „Inkább én akasszak ki mindenkit, mint hogy mások erősebbek legyenek és tönkretegyenek engem.” Élvezi a kialakult kaotikus helyzetet, ”a játszadozását” kényelmes helyzetben „székében hátradőlve” szemléli végig.
Ezeknél az embereknél a személyiség bizonyos fokú zavara mindenképp fennáll, inkább segítségre szorulnak, mint kirekesztésre.
Sigmund Freud szerint minden emberi kapcsolatban megfigyelhető jelenség az indulatáttétel. Ami egyfajta, ismétlési kényszer hatására megvalósuló emlékezés, melynek során a személy korábbi kapcsolatait és az arra vonatkozó tudattalan vágyait és indulatait ismétli meg. Azért teszi mindezt, mert van benne egy kialakult minta, elfojtott, fel nem dolgozott érzelem. Ami nem más, mint az ő életbe maradó, túlélő programja, ami olyan „szuperül” működött eddig. Ezért a „vérszívás” módja nagyon gyakran a negatív gondolatok, életesemények átadása és annak elvárása, hogy a szenvedő fél is hasonlóképp reagáljon. Mert így megkapja, beválthatja a „játszmája” zsetonjait.
Mivel és hogyan lehet energiát lopni?
Egyszerű a személyiségünkkel.
Találkozhatunk olyan energia tolvajjal, aki verbálisan lop, és van, aki ehhez cselekedeteit használja fel. Ők nem beszélnek, „csak” a társaságunkban vannak. Ők azok, akik mindazt, amit rengeteg energiával elértünk: önbizalmat, önértékelést, sikerérzetet, boldogságot irigyelik tőlünk. Ez is jól mutatja, hogy olyanokra tapadnak, akiknek sok az energiájuk, akik többnyire vidámak optimisták hiszen innen van mit lopkodni. Úgy teheti mindezt, hogy alattomos, beszúrt megjegyzésekkel leértékelésekkel próbál kisebbíteni téged. A figyelmed kell neki, hogy kiakadj! Érzelmileg manipulál! Ő pedig ettől egyre „boldogabb”, hiszen te már nem veszélyezteted őt. Lehúzott a szintjére, mert nem voltál éber. Hiszen csak panaszkodni akar, nem megoldani a gondokat.
Mégis mit tegyünk hát, ha nem kívánunk kifacsart citromként élni (pld: anya-lánya kapcsolatokban), és nem akarjuk a szeretett lényt elveszíteni vagy megbántani. Létfontosságú, hogy megtanuljunk „határ kijelölő vonalat” húzni, felállítani. Azért fontos megtanulnunk felismerni az energiavámpír típusokat az életünkben, mert így tudjuk biztosítani önmagunk számára a szeretetet. Gyakran feltehetjük a kérdést!
Ő nem veszi észre, hogy miben van?
Mi az, ami miatt egyedül nem boldogul?
Miért akarja, hogy a másik is rosszul érezze magát?
Ennek kiderítéséhez kérdéseket tehetünk fel neki, hogy közelebb kerüljünk a valós okokhoz. Ekkor meglátjuk, hogy sosem az a valós probléma, amit a felszínen mutat. A mélyben ott forr és dübörög a negatív érzelem, ami folyton (akár naponta is) ki akar törni. Ezért érez késztetés a beszédre „a negatív fröcsögésre”, mert így az adott ember kiüríti azt a bizonyos tartályát „fájdalomtestét” és fellélegezhet egy kis időre. Ám ez egy nagy tévedés! Amit tesz, az ő szempontjából megerősítés minden alkalommal! Így biztosítja az életbe maradását, a túlélését. Nem veszi észre (vakfoltja van rá)! A benne lévő belső gyermek pedig kiabál, ordít, üvölt a tehetetlenségtől. Segítséget vár valakitől! Legfőképpen attól, aki vevő az ő játszadozására.
Azt mondja az egyik belső része, hogy:
– Jöjjön már valaki „segít-ő”, akire támaszkodhatok és kihúz a saját kis csapdámból. Mindegy ki csak jöjjön valaki!
Ez olyan regrediállt (visszafejlődik) állapotba utaztatja a személyt, ami egészen csecsemőkorig repíti vissza.
Egy csecsemőnek kire van szüksége?
Itt jön a legtöbb hibás válasz, amikor azt válaszolja valaki, hogy az anyára. Egy csecsemőnek nem az anyára van szüksége, hogy életben maradjon, túléljen. Neki mindegy, hogy ki ad ételt, szeretetet, cirógatást. Lehet az apa, anya, tesó, nagymama, nagypapa, barátnő stb…! Csak valaki adjon, segítsen rajta! Ezt az állapotot élheti „újra” az adott személy.
Ismét feltehetjük a kérdést!
Ezt miért csinálja az elméje? Ez miért jó neki?
Csupán azért mert a tudattalanjában ez „fut” mintaként.
„A tudattalanunk a reagáló elménk, ami vezérli, irányítja az életünket 90%-ban. Sokunk nem látja a fától az erdőt és azt hisszük, hogy mi irányítjuk az életünket. Egyszer mindenkiben „felgyullad az a bizonyos gyertyaláng” vagy úgy is mondhatom, hogy „becsöngetnek hozzá” és akkor elkezdi feltárni a tudattalanjában elfojtott érzelmeket. Gyakran előfordulhat, hogy segítesz neki, és ő úgy érzi, hogy nem érdemli ezt meg. Ameddig nem tesz érte, addig irgalmatlan sok kudarc vár a „kölyökre”. Akiben a makacsság, a düh tombol, annak a tanulópénz sok-sok év lesz. Ezt ő választotta, ez az ő élete!
Mi csak annyit tehetünk, hogy megoldást találunk a saját élethelyzetünkre és alaposan megfigyeljük, mi a közös az ilyen helyzetekben mi történik velünk és feloldjuk az energiaadási-kényszer okát. Kilépünk „a megmentő” segítő játszmából. Ameddig nem sikerült megtalálnunk és feloldanunk azt a tapasztalatot, ami miatt hagyjuk magunkat leszívni bizonyos helyzetekben, addig bele fogunk csúszni az áldozat szerepébe. Fáradtak leszünk, mert folyton ellenállunk és ott tartjuk magunkban az energiát. Amíg nincs teljes elfogadás, addig vonzani fogjuk a félelem tárgyát! „Leszív a munkatársam, a családom” Amikor kimondod, pont megerősíted, amit nem akarsz. Egyszerűen azért, mert negatív a hozzáállásod a helyzethez. Szavakkal, cselekedeteiddel, gondolataiddal teremtesz. Arra gondolj, amit akarsz, és azt vonzod magadhoz!
Mégis mit csinálhatunk ilyenkor?
1. Amikor észrevesszük mi történik, akkor hozzunk egy döntést, és vegyük vissza az irányítást, vigyük a figyelmünket önmagunkra. Légy önző! Így nem azonosulsz a most történtekkel!
2. Változtassunk testhelyzetet! Húzzuk ki magunkat és vegyünk egy mély levegőt, majd fújjuk ki, közben félig forduljunk el a másiktól. Ezzel megváltoztatjuk a két ember közötti dinamikát, energia áramlását.
3. Nézzünk körül, gyakran szakítsuk meg a szemkontaktust, koncentráljunk a belső világunkra. Amint megszakad a hipnotizált figyelem, máris érezzük majd, hogy több az energiánk. Milyen testhelyzetben állunk? Hogyan tartjuk a karjainkat? Mekkora távolság van közöttünk?
4. Fogadd el azt, hogy nem értetek egyet.
5. Maradj kiegyensúlyozott, és igyekezz kedves lenni, mert ez elsőre mindig rád van hatással. Így tudsz magadnak szeretetet adni. Ki a legfontosabb személy az életedben? Én magam!
6. Húzd meg a határokat és ha, nem tiszteli, jogod van azonnal kilépni az önsajnáló energiájából. Ez az övé és maradjon is nála!
7. Tölts minél kevesebb időt a társaságában!
Hat fő energiavámpír típus létezik:
1. Az áldozat vagy a mártír
– a bűntudatodra pályázik és minden empátiát és szimpátiát elszív tőled
– állandóan vádol, manipulál és érzelmileg zsarol másokat
– rendkívül alacsony az önbecsülése és gyakran leírja, elmondja milyen borzalmas napja volt
– szükségük van egy állandó visszajelzésre, visszaigazolásra
– értéktelennek és elfogadhatatlannak érzik magukat
– nincs meg az a képessége, hogy kifejezze együttérzését vagy hiteles érdeklődést mutasson mások iránt
– filozófiájuk tudat alatt az „én előbb, aztán te”
– elvárják, hogy őket helyezd első helyre, egójukat tápláld és azt tedd, amit mondanak
– hamis bájjal fognak téged manipulálni, és szélsebesen hátat fordítanak neked és hátba döfnek
– hatalmas elnyomást fogsz érezni, miközben összeroskadsz a rivaldafényükben
– szereti felsőbbrendűnek, alfa hímnek vagy alfa nősténynek érezni magát
– a belső mély bizonytalanságukat, félelmüket, hogy ők „gyengék” úgy igyekszenek túlkompenzálni, hogy téged megfélemlítenek
– gyakran hangoskodó emberek, merev meggyőződésekkel
– a világot „fekete-fehérként” érzékelik
– szeretnek kríziseket teremteni, hiszen ez alkalmat ad arra, hogy áldozatnak érezzék magukat, így egy eltúlzott személyes fontosságra tehetnek szert és az élet valódi problémáit elkerülhetik
– a bennük keletkezett negatív érzelmek függőséget okoznak (ilyen lehet például a harag)
– nagyon alacsony az önértékelésük, szeretnek másokkal kötözködni
– ahogyan másokkal bánnak, csak egy tükröződése annak, ahogyan önmagukkal bánnának
– szeretnek a bizonytalanságodból táplálkozni, egójukat felnagyítják, hogy te kicsinek, szánalmasnak és megszégyenülve érezd magad
Az energiavámpírok nem mindig rosszindulatúak
– Néha a gyámoltalan, tehetetlen típusú emberekben találkozunk velük, akik segítségre szorulnak – mint a gyermekek, vagy a barátok, akik túlságosan is támaszkodnak rád
– nagyon fontos őket önállóságra bátorítani. Azzal, hogy állandóan a támasz szerepét játszod, felemészti az energiáidat. Ennek következtében nem marad energiád saját magadnak segíteni
(Hat fő energiavámpír típus – forrás:
http://blikkruzs.blikk.hu)
Szerintem igazán jó megoldás az, ha körbeveszed magad pozitív emberekkel, akiknek ugyan vannak néha gondjaik, ám egészen máshogy közelítenek ezekhez. Eljuthatsz a folyamatban oda is, hogy tudsz az egészen nevetni. Ez a legjobb ahova megérkezhetsz, egy hosszú út után. Figyeld magad és alakítsd ki a saját stratégiád! Bátran állj bele a konfliktusba és határozott lépéssel lépj ki a komfortzónádból!
